Kórélettani alapok 3. kiadás

A Kórélettani alapok jelen, harmadik kiadásának szerkezeti koncepciója nem változott, inkább az első kiadás óta szükségessé vált kiegészítéseket, újabb megfigyeléseket építették be a szerzők ebbe a kötetbe. Az Addenda utolsó fejezete helyett két új fejezetet tartottak szükségesnek beiktatni: „A fájdalom és perifériás polyneuropathiák kórélettana”, illetve „Az öregedés kórélettani vonatkozásai” címmel.
A tankönyv jól használható kórélettani alapismereteket kíván adni a gyakorló medicina különféle irányaihoz (nem helyettesítve a későbbi részletes klinikai stúdiumokat). Ez a mód a tanszéket alapító Donhoffer professzor elválaszthatatlan belgyógyász/patofiziológus szemléletét kívánja követni, ami kimondatlanul is közel áll a ma transzlációs medicinának nevezett szemlélethez. Valójában ez nemcsak a belgyógyászati jellegű diszciplínák esetében lehet hasznos, de másoknál is (pl. a keringési shock fejezet a sebészeti vonatkozásokat is érinti, a só/víz-háztartás zavarai mindenhol fontosak stb.). Alapvetően kórélettani jellegű, a problémák logikáját követő gondolkodásmódot próbál a könyv közvetíteni, ami segítséget jelenthet a klinikai tárgyak és terápiás lehetőségek jobb megértéséhez is. Bízunk abban, hogy a könyv hasznos lesz az érdeklődő olvasóknak, diákoknak es már gyakorló orvosoknak egyaránt.
A témák sorrendje alapvetően nem változott. A keringés és légzésfunkciók zavarait, a só/víz-háztartás es a sav/bázis-egyensúly problémáit korán kell megismerni. A diabeteses coma, a veseelégtelenség, a májelégtelenség, endocrin-, ill. anyagcsere-zavarok és sok más rendellenesség nem érthető meg ezek alapvető ismerete nélkül. A többi téma nem kevésbé jelentős, ezek már a korábbi ismereteket is felhasználják. Az Addenda fejezetei is fontosak, csupán megtörhették volna a korábbi részek gondolatmenetét. Az egyes rendszerek rendellenességei nem önmagukban jelentkeznek, de más rendszerek rendellenességeivel vagy kompenzációs funkcióváltozásaival kapcsolódnak. Ezért komplex megközelítésre van szükség, aminek a jelentőségét aláhúzza, hogy a változások a gyakorlatban mindig komplexek. Ennek megfelelően, rendszeresen oda-vissza utalnak a szerzők a kapcsolódó fejezetekre, ábrákra.