A polymyalgia rheumatica új szemlélete

Az utóbbi évek klinikai megfigyelései és tudományos eredményei a PMR-ről szerzett ismereteket átalakították. Az aspecifikus, de jellegzetes polymyalgiás szindróma mellett változatos perifériás ízületi tüneteket figyeltek meg. A mozgásszervi tünetek hátterében MR- és UH-vizsgálatokkal enyhe, múló synovitist igazoltak, az ízület mellett az ízület környéki bursák és ínhüvelyek is részt vesznek a gyulladásban. Mivel patognosztikus tünete nincs, a PMR diagnózisa továbbra is az egyéb szóba jövő betegségektől való elkülönítésen alapul; különösen nehéz az időskori gyulladásos arthritisek, így az időskori rheumatoid arthritis és a késői kezdetű spondylarthritis elkülönítése. 2012-ben az európai (EULAR) és az amerikai (ACR) reumatársaság PMR munkacsoportja klasszifikációs kritériumokat dolgozott ki, melyek pontozásos algoritmusa szintén a klinikai tünetekre épül, az opcionális ultrahang-kritériumok a specificitást fokozzák. Atípusos, terápiarezisztens esetben a daganatok elkülönítésére alkalmazzuk a PET/CT-t. A PMR terápiája változatlanul a kis dózisú GC. A GC-terápia általában 1‑1,5 éven belül elhagyható, az esetek egy részében azonban relapszusokkal járó krónikus lefolyás figyelhető meg, a GC hosszú távú, éveken át tartó adása szükséges. A GC jól ismert mellékhatásai (diabetes, hypertonia, hyperlipidemia, osteoporosis) jelentős morbiditást, gazdasági terhet jelentenek. 2015-ben jelent meg a EULAR/ACR terápiás ajánlása. Krónikus lefolyás/relapszus és GC-mellékhatás veszélye esetén bázisterápiaként metotrexat javasolt, hatása azonban mérsékelt. Az IL-6R gátló tocilizumab ígéretesnek tűnik, rutinszerű alkalmazását magas költsége korlátozhatja.

A betegség korai felismerése, a GC-terápia mielőbbi elkezdése és szabályos kivitelezése, a mellékhatások megelőzése és kezelése a reumatológusok mellett a háziorvosok napi feladata. A PMR korszerű ismerete valamennyi orvosi szakma számára nélkülözhetetlen.