Az emberi testtartás anatómiája

Ez akkoriban is a boncolást, az élő szervezet struktúrájának és szerveződésének megismerésével való foglalkozást jelentette. Természetesen anatómiai tanulmányokat nem kizárólag boncolás útján lehet folytatni, sőt a szerző a következő megismerési lépcsőket javasolja sorrendben: 1. az élő ember tanulmányozása, 2. szerkezeti és funkcionális modellek építése, 3. anatómiai leírások, szövegek olvasása, 4. boncolás, 5. applikációk használata, 6. atlaszok tanulmányozása.  

Ennek megfelelően, ha nem is élőben, de a könyv formátuma által biztosított keretek között a szerző az élő ember – és itt jellemzően az álló testtartáson keresztül – testtartását a mozgatószervrendszer poszturális anatómiájának ismertetésén keresztül mutatja be.

Ehhez felhasználja az utóbbi évtizedekben evidencia alapúvá fejlődő funkcionális anatómia tudományos ismereteit, a fascia biomechanikai tulajdonságait, a tenszegritás szinte újdonsült megfigyeléseit és az idegrendszer tanulmányozásából származó tudományos felfedezéseket, következtetéseket.

A könyv bemutat, és végigvezet számos esettanulmányt a testtartás sokféleségéről, amelyeket a szerző és tanítványai TestSzobrász praxisaik során gyűjtöttek az elmúlt 12 év alatt. Az így megismert emberek, történetek és testtartás minták segítséget nyújtanak a könyv témájának fókuszálásában. Itt ugyanis át kell állítanunk a lencséket. Innentől másképpen kezdünk el nézni az emberekre.

Ezzel az új látásmóddal felvértezve most már képesek leszünk a testtartásmintákat és az azokat befolyásoló hatásokat is meglátni. Ez a testolvasás, avagy az „érintés a távolból”, ahogyan ezt Dr. Ida P.  Rolf elnevezte. Ez a módszer a test belső viszonyainak feltérképezését és értelmezését jelenti. Megnézzük minden oldalról, hogy álló testhelyzetben a különböző síkokon milyen elmozdulások lehetségesek, és hogy ezek az Anatomy Trains myofascialis meridiánjain hogyan értelmezhetőek. Mindezt összegezve testterületenként, regionális anatómiai fókusszal is végigjárjuk a vázizomrendszer testtartásbeli, poszturális szerepét. Befejezésként gyakorló testolvasási feladatokkal és speciális testhasználatot bemutató testtartáselemzésekkel ellenőrizhető az eddigiekben megszerzett tudás.

A szerző célja, hogy a száraz, magolós, erőfeszítést megkövetelő anatómia tanulás mellett, ami egyébként a legtöbb embernek nehézséget okoz, egy másféle tudásátadás induljon meg. Legyen élvezetes és életszerű a legfontosabb dolgunkról, a saját testünkről való ismeretgyűjtés, és minél tisztább és élesebb képet kapjon mindenki a mások megfigyelésén keresztül, főként saját magáról.